Balatonman Kenese Ironman beszámoló
Előzmények
Ismerkedésem a triathlonnal 2015 nyarán, nem egész egy éve történt, mikoris részt vettem életem első triatlon versenyén az augusztusi Ironman Budapest 70.3 közép távú ( 1,9-90-21) futamon. Az itt megélt tapasztalataimról itt olvashatsz: http://goo.gl/MvFcN8
Ekkoriban nem voltam még biztos benne, hogy a kóstolgatás, kipróbálás után hosszabb távú lesz a kapcsolatom ezzel a multisporttal. A verseny után egy héttel azonban visszaemlékeztem egyik friss triathléta barátom verseny előtti szavaira: "There is no way out, triathlon is a one way alley" azaz nincs kiszállás, a triatlon egy egyirányú utca, nincs hátraarc, csak előre. Aki egyszer elkezdi, beleszeret és folytatja. Velem sem történt ez másként és már egyből szeptember elején kitűztem és megfogalmaztam a következő nagy célt: "2016.06.18-án a Balatonman Kenese versenyen 11 órán belül teljesítem az ironman távot". Ez lett a következő 9 hónapban a mantrám. A tudatos felkészülést folyamatos edzések és szinten tartás mellett december 1-én kezdtem. Heti 12-15 óra edzés, mely heti 2 úszást, 5 futás, 2 görgőzés és két súlyzós edzést foglalt magában télen, majd tavasszal a hangsúly folyamatosan tolódott el a bringa felé. Tavasszal felkészülési versenyek következtek. Közülük két kiemelkedő élmény a márciusi Barcelona Marathon 3:12:54-es PB-vel, ill a Június 5-i Keszthely Triathlon középtáv ( 70.3 - azaz félironman ) ami 5:01:30 szintén PB lett.
A felkészülés 7 hónapjában 1680 km-t futottam, 98 km-t úsztam, és 2865 km-t bringáztam. Az edzésnaplómat itt tekintheted meg: https://goo.gl/1Q0KFp
Irány Kenese!
A versenyt megelőző nap délutánján érkeztünk meg a családdal Balatonra, a szállás elfoglalása után izgatottan tartottunk a versenyközpontba. A rajtcsomag felvételének izgalmas pillanatait tésztaparty, majd versenyzői tájékoztató követett, ahol ismertették a szabályokat, pályarajzokat, menetrendet. A briefing végén megkérte a speaker, hogy álljanak fel azok, akik első ironman-jüket teljesítik. 10-ed magammal büszkén emelkedtem fel a padról, és mosolyogva fogadtuk a versenytársaink bíztató tapsát.
Vissza a szállásra, ahol már vár a nagy család, akik 15-en utaztak le nekem szurkolni. Hatalmas energiát adtak, de egy apró terhet is a vállamra: ha ideutaznak a szeretteim Szegedről, Hajdúszoboszlóról, Bécsből, Velencéről, Budakalászról és Bp-ről (kicsit szanaszét vagyunk ugye? ☺ ), nem szállhatok ki, mert akkor feleslegesen tettek meg ekkora utat. Este nagy vacsora, majd a depo zsákjaim és felszereléseim, frissítőim összekészítése után ágyba bújok, előtte még rövid nyújtás, kis meditáció, mentális ráhangolódás. Youtubon megnézek még gyorsan egy triatlonos motivációs filmet a Kona ( Hawai ) Ironman Világbajnokság összefoglalóját: https://goo.gl/tuNx5C
Kicsit későn, valamivel éjfél előtt sikerül csak elaludnom.
A nagy nap
Depó zár 7:15-kor, így ébresztő 5:30-kor. Bőséges reggeli 6-kor, majd indulás a depoba. A bringára szépen felhelyezem a sisakot, napszemcsit, pulzusmérőt, ezekre ráakasztom a bringás felsőt, melynek zsebeit kitömöm gélekkel, zabkeksszel és sósmogyoróval. Édesapám és feleségem Magó már ilyen korán itt vannak velem.
3800m Úszás
Minden kész, depo zár, utolsó ölelések a családtagokkal, majd neoprénembe derékig belebújva indulok a csatába. 45 perc a rajtig, irány a kenesei hajóállomás, ahol vár minket a balatoni komp, ami kivisz minket a nyílt vízre az úszás rajtjához. Check-in a kompon, megkapom fekete úszósapkámat, míg a velünk induló speciál távosok ( 2-180-7) zöld úszósapit kapnak. Ordít a zene a hajón, ami tele van fekete és színes emberkékkel. Sok az ismerős, de most nincs kedvem vegyülni, inkább magányra, és meditálásra vágyom, ezért a hajó zárt részében egy félreeső helyre ülök le és összpontosítok. Kifut a hajó a kikötőből, nincs vissza út. Az időjárási körülmények ideálisak, a víz 23 fokos, szélcsend, feszített víztükör, ragyogó napsütés. Érzem, hogy menni fog, érzem, hogy úszásban végre tudom hozni a formámat és nem jön ki a pánik ami az eddigi 2 triatlon+2 quadrathlon versenyemen a tömegben+nyílt vízben mindig előjött ( erről a jelenségről és megoldásáról a következő blogbejegyzésemben írok ).
Megáll a hajó, most kicsit elkezdek izgulni, ordít valami jópofa punk-pop zene és a speaker, szuper a hangulat. Az emberek egyesével ugranak a kompról a vízbe, 10 perc a rajtig. Én várok kicsit és a slagos zuhany után 5 perccel a rajt előtt ugrom a vízbe 160 társam közé (70 induló iron távon, 90 speciál távon).
Az úszás vízből indul, a komp kürtszavára kifelé a part felé. A második sorból indulok kicsit a bal szélről kerülve a tömeget és a vízi bunyót. Visszaszámlálunk, a 10, a 9, a 8…… az 1! Kürtöl a hajó, indul a húsdaráló.
Nagy csobogás körülöttem, lábak, kezek, de nem érdekel, nyugodtan veszem a levegőt, nem nyelek vizet, csak befelé koncentrálok, és arra, hogy fogjak egy jó lábvizet, ami segít az előrehaladásban. Weöres Szabi barátom szavai csengnek a fülemben: "nem célra úszunk, hanem emberre". Már a most tudom, hogy élvezni fogom az úszást, ha az első percet kibírom pánik nélkül, akkor minden szuper lesz. Úgy is lett. Az egész úszást flowban csinálom, végig nagyon örülök, hogy végre nem csak a medencében sikerül gyorsban leúszni a távot,hanem végre versenyen is. (Eddigi versenyeimen mindig hátban úsztam a kezdeti pánik után, bár megjegyzem elég jó hátúszó vagyok, azonban kihívás volt a számomra, hogy ezt a távot végre gyorsban teljesítsem). 500 m egyenes ki a partra, majd ki a vízből, vissza a vízbe, vissza egy 1500m –es körre. Jó lábvizet fogok, a kör elején, amin végig lazán lebegve érünk vissza a versenyközponthoz. A speciál távosok kiszállnak, ők csak 2000m-t úsznak, elfogynak előlem az emberek, ebből már látom, hogy jót úszom a többiekhez képest is. A visszaszállásnál 2 ember 15 m-re előttem.
Rohanok, hogy utolérjem a lábvizüket, de nem akarom felküldeni a pulzust, így "engedem hadd menjen". Az egyik komát közben szép lassan összeszedem, próbálom a lábvizét, de már lassul, meg is áll, így robogok tovább immár egyedül. A mezőny eleje ( 5 fő! ) messze, és a mögöttem levők is leszakadva. Lazán, nyugodtam teszem a karokat, kettes levegővel kicsiket lélegzem. Sok van még hátra kell az üzemanyag. Úszás vége, pattanok a vízből, ott a család és a barátok, a speaker mondja a nevem, nem hiszek a fülemnek: hatodikként jövök ki a vízből 1:13-as idővel. Végtelen az örömöm, az első gyorsban, para nélkül teljesített táv. Nem érzem magam fáradtnak.
180 km Bringa
Gyors, 3 perces depo, ebbe még a naptejjel való átkenés is belefér és irány a bringapálya. 6 db kb. 30 km-es kört teszünk meg Kenes-Papkeszi-Vilonya útvonalon. A pálya gyorsnak semmiképpen nem mondható, egy körben van 3 db 180 fokos fordító, oda vissza össz 4 vasúti sínen ugratás, az össz. 24 vasúti sín és 18 hajtűkanyar 0-ra lassítva, valamint 800 m szint. Nyugodtan kezdek, a részcél bringán 5 óra 50 perc, ez 30,5-es átlag. Első kör rendben, tempót fegyelmezetten tartom, de a pulzus már az elejétől valamiért 150, holott a hosszú bringázások tapasztalatai alapján ehhez a tempóhoz 130-135-ös pulzusérték tartozna. Lejtőkön próbálom megnyugtatni, de síkon is egyből visszamegy 150-re, amikor elkezdek tekerni. Nem megy le, nem megy le.
Nem jó jel, már a második bringa körben tudom, hogy ilyen magas pulzussal 6 órán keresztül tekerve nem lesz jó és könnyű futás. Szuperek a frissítők, lelkesek a segítők, édesapám minden bringa kör kenesei fordítójánál ott áll kitartóan mind a 6 órán keresztül és veszi föl a rendelést, hogy mire van szükségem a következő körben. Két mákos palacsintát kívánok, a következő körben már ott is van. Lassan dél, egyre melegebb van, Magóék most rajtolnak a sprint távon. Már nagyon várom őt a bringa pályára, szeretnék vele találkozni, bíztatni egymást. Egyik kulacstartóban izo, másikban víz, a vízzel hűtöm-locsolom magam. A 6 kör alatt eszegetem zsebből a zabkekszet és a sósmogyorót felváltva, minden frissítő ponton egy harmad banán, 2x1 mákos palacsinta, egy ivójoghurt, majd az 5. körben egy gél vízbe keverve és persze iso/víz felváltva folyamatosan, vagy 4 liter bringa alatt. Ennyi az össz. tápanyagfelvételem, szerintem nem sok, de szilárdat már nem vesz be a gyomrom, pedig apukám minden körben kínálja a szendvicset, péksütiket, de nem kívánom. 4. körben Magó szerelmem rám kiabál szemből a bringáról, ebből látom, hogy jól van, jól benne a sűrűjében és vidám, de jó ezek szerint neki is jól mennek a dolgai sprint távon. Közeledem az utolsó körhöz, viszonylag végig egyenletes a tempó, minden a terv szerint, csak az a fránya pulzus elég magas. Egyetlen fájdalmam, amivel meg kellett küzdenem 4-dik körtől a talpaim párnájánál érezhető, ahol a pedált nyomom, így megpróbálom inkább húzni. Az utolsó bringa kör végén már nem csak nem csak legkitartóbb segítőm – édesapám - vár, hanem ott tombol és üvölt az egész család: kislányaim, testvéreim, párjaik. Hatalmas a hangulat az ováció, ilyenkor mindig kicsit érzelmileg felfokozottabb az ember, így a meghatottságtól könnyek szöknek a szemembe. De nyomom tovább, veretek le a pályáról a 1,5 km-es kivezető szakaszon vissza a strandra a depóba, hogy megkezdhessem végső tusámat. Bringa szakasz teljesítve: 5:47:01-es idővel, ami 31,12-es átlagot jelent és a 12. legjobb időt tekertem.
A cipőből megváltás kilépni, amit még a bringán az utolsó 100 métereken megteszek, hogy a depóban ne bringás cipőben kelljen futni. A depó bejáratánál a vonalnál a versenybíró lába előtt leszállok a bringáról, és totyogva megteszem első lépéseimet, kb. mint egy holdraszálló. A depo kerítés másik oldalán ott kiabál nekem Magó boldogan, befutó éremmel a nyakában. Nagyon jó volt látni őt, erőt adott. A bringán nem volt semmi baj az izmokkal, de itt most valahogy nem vitt a lábam, még lépni is nehéz volt. Hogy fogok így maratont futni? Depóban megtalálom a helyem, bringát visszaakasztom a helyére, a kényelem érdekében triatlonos dressz helyett a klasszikus futó felszerelésemet veszem fel, itt a kényelem fontosabb az átöltözéssel elvesztegetett plusz 45 másodpercnél. Két perc depóidőnél járok, kész is vagyok, indulhatnék is kocogni, de párat még hajolgatok, kicsit nyújtok, iszom egy kortyot, és 4 perces depózás után elindulok az verseny utolsó de valószínűleg legnehezebb megmérettetésére a maratonra.
42,195 km Futás
Egy 7 km-es pályán, ami egy kör alatt kétszer halad el a versenyközpont előtt 6 kört kell futnunk. A versenytervemben 5 perces depozás és 3:45-ös maraton szerepel, ehhez 5:20-as kilométerek kellettek. Azt gondoltam, ha 3 hónapja ment a 3:12-es maraton idő, akkor a 3:45 "sima ügy" lesz. Nem lett az. Az első pár száz méterben beton lábakkal, nemhogy nem vasemberként, hanem bádogemberként haladtam előre bőven 6 perc fölötti tempóban. Uram isten, mi lesz itt? Ehhez nem vagyok hozzászokva, ez nem az én territóriumom, edzésen és futóversenyeken ritkán futok 5:20 felettiekkel. Pár száz méter után lassan kienged a láb, lelazul, és elkezdek gyorsulni, míg elérem az 5:15-ös utazótempót, amiben még kicsit vissza is kell fognom magam. Nem felejtem tapasztalt barátaim szavait: "Nyugi, nyugi!". Az első körön tarom a tervet az 5:20 körüli tempót, de a második körben 10 km-nél folyamatosan elkezdek lassulni, szépen esem vissza tempóban 5:30-5:45 ok, 6:00 ?????, 6:20 WTF????. Mi ez, mi van velem? Frissítők bőségesen találhatók az útvonalon, egy körben 3, melyből kettő még oda-vissza is elérhető, tehát tul képpen 5 frissítő pont, amiből soha egyet sem hagyok ki. Nem értem mi van, már 6:30-al totyogok, nagyon meleg van, de nem érzek se fájdalmat, de különösebb kimerültséget, egyszerűen csak ennyi megy most. OK, beletörődtem, elengedtem már végleg a 11 órás célt, csak azt számolgattam mennyivel fogok kicsúszni belőle. Minden körben kétszer elhaladunk a versenyközpont előtt, ott a nagy család plusz barátok, így mindig van okom a mosolygásra. Közben elfogadtam a nehezen elfogadhatót: akkor ebben a tempóban csoszogok végig még 3 kört, sokáig fog tartani, hosszú lesz, de megcsinálom. A tempót az is visszavetette, hogy szokásomtól eltérően minden frissítőpontnál megálltam, nem csak futtában frissítettem, szépen komótosan vettem magamhoz az életmentő sós paradicsomot, kólát, majd vizet.
Édeset már nem bírtam enni, minden édes volt. A 4. körre feladja a meleg és a Garmin 920-asom aksija ( egy profi triatlonos óra nem bír ki egy ironmant?! ), így megszűnik a frusztráció, már nem nézem milyen lassan futok, már szabad vagyok. Megjegyzem más sem futott nálam gyorsabban nagyon, egy ember előzött meg a futás alatt, én pedig 2-t értem utol. Az ironman marathon egy más dimenzió. Egyik rokonom a tömegből mellettük elfutva hideg 0%-os Dreher 24 gyümölcsös sört nyújt felém, amit örömmel fogadok és jól meghúzom. Brrrrr! Van még itt erő! Ez nagyon jól esett! Gyerünk tovább, tovább! "Már csak 2 kör, már csak 14 km, ami tudom, hogy akár a legnehezebb és leghosszabb 14 km-e lehet életemnek. Nem lett az. Szabi barátom váratlanul elém lép az 5. körön és egy nagy zacskó jeget nyújt át, és kiabál: hűts, hűst!!! A zacskó jéggel átdörzsölöm az egész testem. Jé, újra élek! Innen jobb kedvvel és még vidámabban teltek a km-ek, a szembe jövő sporttársakkal mosolyogva üdvözöltük egymást, pár utolért sorstárssal jókat humorizálunk és dumálunk. AAz 5. kör második felében megpróbálkozom egy géllel biztos ami biztos fél pohár vízbe öntve higítva. A segítő kislánynak mondom, drukkoljon, hogy bent is maradjon ☺ . Minden ok, bent maradt, bár nem esett jól. Közben elkezdődött a Magyarország-Izland EB csoportmérkőzés, melyről a nyaralók elé TVstől kitelepült nemzeti mezbe öltözött nyaralók folyamatosan minden elhaladásomkor tudósítottak. Megkezdem a 6. és egyben utolsó kört, már élvezem a nyári estét, a Balaton nyugodt, feszített víztükrét, a szemben futók mosolyát, barátságos pillantásait, és a szurkolók szeretetét. Már arra gondolok, hogy mindjárt beérek, megcsinálom, egy régen dédelgetett álom válik hamarosan valóra, amiről hosszú évekig, évtizedekig azt hittem, hogy lehetetlen és nem vagyok rá képes, és most itt vagyok a siker kapujában. Átfut az agyamon, édesanyám –aki 2 maratont futott- milyen büszke lenne most rám, és biztos az is, mert lát odafentről. E gondolatok hatására a meghatottság könnyei szöknek a szemembe. Az utolsó 3 km már ünneplőbe öltöztetett szívvel telik el gyorsan és észrevétlenül. Újra van erő, s bár nincs értelme, de emelem a tempót, nem fáj, jól esik. Befordulok a célegyenesbe, már vár a család, két kislányom kezét fogva lépek az utolsó 20 métert jelentő kék szőnyegre, mögöttem húgom és unokaöcsém fut be velem. Nincs fájdalom, nincs fáradtság, csak a határtalan öröm és szeretet a világ felé.
11 óra helyett 11:22 lett, de nem vagyok csalódott vagy elégedetlen. Több volt bennem, tudom, de ez most így sikerült, boldog vagyok, hogy megcsináltam, első bálozóként nem rossz idő. Az ironman nem csak sport, hanem egy tudományág is szerintem, amit most kezdek még csak tanulni. A mai nap tehát nem valaminek a vége volt, hanem csupán az út eleje, amire ráléptem. "There is no way out!"
A célba érést követően ünnepel a család, Bogyó unokaöcsém pezsgővel locsol, mindenki a nyakamban. Nekem volt a legjobb, leghangosabb és legnépesebb szurkolótáborom, nagyon büszke vagyok rátok és nagyon köszönöm nektek! Újra élem 4 hónappal ezelőtti 40. születésnapomat. Ahhoz fogható a pillanat. Újra születtem! A kötelező fáradtság bennem van, de nem vagyok különösen összezuhanva, jó kedvű és vidám vagyok. Egy kegyetlen, belenyúlós, de valószínűleg nagyon hasznos masszázs után, amit a szervezők ingyen biztosítottak kidepózom immár sötétben, és Magóval visszamegyünk a szállásra, ahol kellemesen beszélgetve a családdal kitárgyaljuk a nap eseményeit és megnézzük az osztrák-izlandi meccs végét, nem sietek aludni , az adrenalin úgysem hagy. Másnap minden rendben, izomfáradtságot és némi enyhe izomlázat érzek a combomban, de tudok járni –ez nagy szó- oly annyira, hogy egy rövid lassú savkihajtó futás is megfordult a fejemben aznapra. Erre aztán szerencsére a zsúfolt családi és baráti levezető programok miatt nem jutott idő.
S most midőn 4 nappal később kipihenten, regenerálódva e sorokat írom és megkérdeznétek lesz-e folytatás, a válaszom: IGEN! Kis pihenést követően nem állunk le, vár a következő buli, ami inkább Magról fog majd szólni, hogy az ő határait feszegessük kicsit: páros váltóban teljesítjük a Nagyatádi Extrememan ironman verseny teljes távját 07.30-án.
Rövid képes összefoglalómat a hétvégéről itt láthatjátok:
