Az én Ironman 70.3 Budapest - em 2. rész
off-line olvasáshoz a teljes történetet egyben pdf-ben innen töltheted le
A Felkészülés
2015.07.25. Szombat délelőtt egy kellemes reggeli futás után ülünk a családdal a Ráckeve közeli weekend házunk teraszán és előadom kedves feleségemnek - továbbiakban Mago - tegnap lebringázás és a ma reggeli futás közben megfogant gondolatokat. Mi lenne, ha kipróbálnám magam egy új sportban a triatlonban és neveznék a tavaly végig drukkolt Ironman 70.3 Budapest eseményre? Fantasztikus volt látni, ahogy kérdésemre felcsillan a szeme, és ahogy megmagyarázhatatlan izgalom jelenik meg kedves mosolygós arcán. Teljesen transzba jött. Én haboztam, mert hát tudom jól, hogy 4 héttel elkezdeni készülni egy ilyen eseményre tiszteletlenség a távval és a versenytársakkal szemben is. De Mago túláradó lelkesedéssel rávágta: “Gyerünk, nevezz be most! Nagyon büszke lennék, rád, ha megcsinálnád” - “De ez rengeteg edzésre szánt családtól elvett idővel jár, valamint komoly anyagi áldozatokra lesz szükség” - “Nem baj Manó (így hív édesanyám után szabadon) csináld, mehetsz bárhova, edzhetsz bármennyit, és költhetsz bármennyit, csináld!” Ha nincs Magó, ha nincs ez a beszélgetés, ez a hatalmas erő, amit ő adott, most nem ülnék itt blogot gépelgetve, legalábbis nem az első közép távú triatlon versenyemről.
Nem is haboztam, felcsaptam a laptopot és kitöltöttem az adataimat. A fizetés oldalra érve bankkártyámmal a kezemben mégegyszer elbizonytalanodtam. Nem csak a 70.000 Ft-os nevezési díj miatt… Mielőtt rányomtam volna a “fizetés” gombra, megkérdeztem az egyre izgatottabb Magót: “Biztos?” De ő eltökélt volt: “Biztos, gyerünk!”. Rányomtam hát a gombra…
Innentől minden letisztult. Megtörtént a teljes elköteleződés. Alea iacta est = a kocka el van vetve, Cél kitűzve. Egyből munkához is láttam, elkezdtem bújni a cikkeket, szakirodalmakat a triatlon sportról, beszámolókat olvasni. Mivel nem volt ebben a pillanatban országúti biciklim sem, ezt is elkezdtem nézni a neten. Használtat. No ez a bringa dolog egy külön tudományág, ami külön blog bejegyzések tömegét érdemelné, de erről majd később, mert bringám még csak 4 nap múlva lesz :)
Az első tudatos edzést még aznap elkezdtem és a gondolat érlelő reggeli futás után egyből úszni indultam a Ráckevei Duna-ág nyugodt és langyos vízében. Másnap pedig a 42 km-es telekről hazabringázás crossover bringámmal ( közelebb a mountain bike-hoz ) 29,6 km/h-s átlaga adott lelkesítő löketet a felkészüléshez. Innentől kezdve az elkövetkező 4 hétben a gondolataim nagy részét a közelgő kihívás kötötte le. Osztottam-szoroztam, Ft-ban és percekben, órákban, kilóméterekben. A felkészülés első csonka hete péntektől végül 5 és fél óra edzésmunkával zárult. Tapasztalt többszörös Ironman barátaimtól megtudtam, hogy a teljes távra heti 12-20 órát edzenek, így azt gondoltam, hogy heti 15 óra körüli munkával megteszem a tőlem telhető legtöbbet, úgy, hogy heti 1 pihenőnap is maradjon.
Fontos megjegyeznem, hogy edzéseimről folyamatosan naplót vezetek, melybe az amúgy pl. a Garmin oldalán fent lévő adatokon túl szöveges elemzést is írok ( körülmények, táplálkozás, időjárás, kedv, motiváció, stb. ). Ez azért hasznos, mert évekre visszamenőleg meg tudom nézni, hogy mik vezettek pontosan korábbi sikereimhez és mik a sikertelenségekhez, ezáltal elkerülhetem a hibákat ( pl. túledzettség ) és ismételhetem a bevált edzéstechnikákat. A múltbéli adatokra támaszkodhattam futás szempontjából, de úszás+bringa tekintetében csak a tapasztalt öreg rókáktól kapott tanácsokból tervezhettem. Úszással és bringával álltam a legrosszabbul, így főleg ezekre fókuszáltam, a futást általában a bringa és úszások után tettem be, kivéve a két hosszú futást, amikor egy-egy félmaratont futottam, ezeken a napokon ez volt a főműsorszám délután bringa vagy úszás kiegészítéssel. A 3 hét alatt többnyire napi kettőt edzettem heti egy nap pihenővel. Nagy előny volt számomra, hogy 4 és 10 éves korom között 6 évet úsztam, így a technikával nem kellett nagyon törődni, de a levegővétellel és az oxigén adóssággal voltak gondjaim az elmúlt évek sok futása ellenére.
(Szeretnél Te is egy ilyen edzésnapló mintát, amivel követheted, összesítheted, megoszthatod edzéseidet mentoroddal, sporttársaiddal? S amivel növelheted motivációs szintedet, kitűzheted és elérheted céljaidat? OK, akkor töltsd le innen ingyen!)
A felkészülés közben a futásokat igyekeztem egyből bringa után csinálni, hogy szokjam a versenyhelyzetet és az érzést, hogy működik a láb bicikliről leszállva. A futóedzéseket nehezítette a konstans 40 fok nappal, így sokszor éjszaka mentem ki futni este 10 után. Az első teljes felkészülési hét végére többszörös szűrés és hozzáértő barátaim, sógorom segítségével végre kiválasztottam a bikemag.hu -ról a számomra árban, méretben és felszereltségben legoptimálisabb biciklit. Az ügylet által az eladó személyében még egy kellemes váci triatlonista barátra is szert tettem, aki az elmúlt években két féltávot és egy teljes ironmant pakolt a bringába, ami hitelessé tette számomra mind az eladó személyét, mind a gépet. Apropó gép. Egy kezdő szettre gondoltam, amikor bringát kerestem, hiszen nem tudtam, hogy megmaradok-e a triatlon és a bringázás mellett, nem akartam első körben egy autó árát bringára költeni. Így esett a választás erre a 2 évet használt,120.000 Ft-os decathlonos B’twin Triban3-as gépre. A bringa teljesen felszerelve aerobar kormánnyal, dupla kulacstartóval, km órával, karbon villával és a maga 9,5 kilójával jó ár/érték aránynak tűnt. Döntésemben nagyban támogatott a Kropkó Péterrel való telefonbeszélgetésem, mikoris triatlonos bringa vásárlásban kértem tőle segítséget. Péter azt mondta, hogy ha 200.000 Ft alatt szánok bringára, nyugodtan be lehet menni a Decathlonba és meg lehet venni az ő bringáikat, mert ár érték arányban nagyon jók, viszonylag jó alkatrészekkel, jó váltóval szerelik, náluk olcsóbban a nagy értékesítési volumen miatt nem tudja senki adni. Péterről és a vele kötött kellemes ismeretségről még lesz szó.
07.30. Csütörtök estére tehát meglett a bringa is, így immár országúti géppel folytathattam a felkészülést, sőt már ezt a szerkentyűt vihettem magammal Horvátországba, ahova Magóval kettesben készültünk a kislányok nagyszülőknél való elhelyezése után. Az utazás egy 5 napos nyaralásnak indult, de több lett belőle: egy 5 napos szuper edzőtáborrá konvertáltuk, ahol reggel 6-tól 10-ig háromsportos edzés volt, majd délelőtti pihenés, kis szunyókálás után frissen szerzett páros tengeri kajakunkba pattantunk és jártuk a környék szigeteit, öbleit Vodice és Sibenik térségében napi 12-27 km evezéssel. Este nem voltak alvási gondjaink.
Egyre pozitívabb impulzusok értek az edzések közben. Gyönyörködtetni kezdett a 3 tusás sport változatossága, a bicikli futáshoz képest jóval nagyobb hatótávolsága, éreztem, hogy szeretni fogom. A behatások fokozódtak azzal, hogy az ironmanbudapest oldalán egyre több időt töltöttem el ráhangolódás és Kropkó Péter (51-szeres ironman többszörös győztes és főszervező) rendkívül hasznos cikkeinek olvasása végett. Ekkor bukkantam rá a “közösség” menüpontra, ahol megtudtam, hogy Péter edzőként lelkes amatőr csapatot istápol és készít fel január óta - van akit 0 úszás tudással -, és az edzésekhez bárki csatlakozhat csekély 1500 Ft-os térítés ellenében, ill. sok nyílt, ingyenes edzés is van. Az utolsó előtti héten két ilyet is sikerült elkapni, mindkettő hatalmas és életre szóló élményt jelentett. A kedd reggeli 6 órás kerékpár edzést a Hungaroringen tartottuk, ahova 30 éves fennállása alatt még egyszer sem sikerült kijutnom ( a Forma-1 sajnos sosem érdekelt ).
Itt ismerkedtem meg személyesen is Kropkó Péterrel, akiben egy szuper kedves, mosolygós emberre leltem, nagyon hasznos tanácsokkal látott el minket a 6 körös vezetett résztávos edzés alatt, miközben ő is tekert velünk. Alig 24 óra elteltével pedig másnap kora reggel már 30-ad magammal a Velencei tó langyos vizében róttuk a part homokjáról futva induló és érkező, versenykörülményeket szimuláló, bólyakerülő köröket - úszva, időre. A mester fokozatosan javuló köröket kért tőlünk és azokat névre szólóan mérte és regisztrálta is. El kell mondanom Péterről, ami a legjobban leírja a személyiségét, adakozó mivoltát és a triatlon sport-, valamint annak népszerűsítése iránti elkötelezettségét, hogy a szerdai nyílt vízi edzéseket Velencén teljesen ingyen tartotta, úgy hogy még neki került pénzbe a leutazás. Profi közös bemelegítés előtte, nyújtás utána. Volt valami rezgés a csoportban. Úszás után feldobtam a kérdést, hogy ki hozott magával bringát, amire ketten fel is tették a kezüket, így 3-an egy csodás 65 km-es körre indultunk a Velencei tó környékén. De jó, végre nem egyedül tekerek! Kilóméterenként váltottuk egymást, a dimbes-dombos tájon, de még a szélárnyék kihasználásával is megkészültem az utolsó 5 km-re, sporttársaim meg is léptek profi időfutam gépeikkel - viszont büszke voltam magamra, hogy addig tudtam velük menni, hiszen mindketten Ironman-ek voltak, sőt, egyikük egy másik sportágban még olimpiai bajnok is :).
Az utolsó kemény hét csúcspontja a jövő heti verseny szombat hajnali pályabejáró tekerése volt. Motoros felvezetéssel mintegy 120-an jártuk be a gyönyörű szép 45 km-es bringa kört, amiből a nagy napon kettőt kellett teljesítenünk. A csodás napfelkelte csak fokozta az élményt. Két rakpart fel és le, közben fel a Várba a Hunyadi utcán, majd a Dísz téren átbukva az emelkedőn döngetünk lefelé hátul a Dózsa György szobor felé, majd a vár alagút enyhe lejtőjén, és az alagút végén meglátni a Lánchidat, megfizethetetlen érzés. Oda-vissza tekeréssel otthonról plusz még egy 40 km-es bónusz tempó tekeréssel immáron így a csúcs terhelésem 116 km lett, ami még ráadásul jól is esett.
Egy hete a következő versenytervet állítottam fel magamnak az edzéseimen elért teljesítményeim alapján a 1,9-90-21,1 fél távra ( “mert aki nem tervez előre, a bukását tervezi meg” ):
úszás: 40 perc
depo1: 3 perc
bringa: 3 óra
depo2: 3 perc
futás: 1:44
---------------------
Összesen: 5 óra 30 perc lett a teljesítési tervem
Onnantól kezdve ez lett a mantrám, ez járt végig a fejemben, ezt mondogattam magamnak edzés közben, lefekvés előtt, felkelés után. (Jó elme programozási technika, ajánlom mindenkinek bármely cél eléréséhez), ezt programoztam az elmémbe: “2015.08.22-én 5 óra 30 percen belül teljesítem az Ironman 70.3 Budapest triatlon versenyt”. Addig ismételgettem magamban, míg elhittem. Még akkor is, ha sok szakértő nem hitte el, hogy ennyi edzéssel lehet ilyen időt menni.
“Amit az emberi elme el tud képzelni és képes hinni benne, azt meg is tudja valósítani” ( Napoleon Hill: Gondolkozz és gazdagodj! - 1937 ).
Az utolsó hét pihenéssel, rövid átmozgató kocogásokkal, két úszással, sok mentális ráhangolódással, relaxációval, cél vizualizációval telt. ( Ezekről a sportolókat nagyban segítő mentális technikákról külön cikket szándékozom írni az elkövetkező hetekben, iratkozz fel alább, vagy látogass vissza! ).
A történet folytatását és egyben befelyező részét itt olvashatod!
