Futás kéz a kézben

" Szeretném leírni Nektek a kép mögött álló történetet. A nevem Dania és a férfi, aki a karjában visz a Férjem, Wency. 16 éves házasok, 4 gyermek szülei vagyunk. Életem első maratonját futottam most, Ő a negyediket. Soha nem támogattam a "hobbiját", hogy fut. Ennek oka az volt, hogy jelentős túlsúllyal küzdöttem akkoriban és mérges voltam emiatt az egész Világra. Majd 2011-ben több, mint 45 kiló feleslegtől szabadultam meg egy sebészeti beavatkozásnak hála és 2012 júliusában elkezdtem futni. Akkoriban 3-4 kilométert is nehezemre esett megtenni. Az első maratonomon megkértem a Férjem, fusson velem és maradjon mellettem, bárhogyan alakul is. Ő 5:40-es tempóban fut általában, én inkább 7 percen felüli kilométerekkel számolok. A 27. kilométernél találtam magam először szembe azzal a bizonyos Fallal és ki akartam szállni. Nem engedte. Türelmesen haladt mellettem, intervallokat futott, ami tudom, hogy nagyon nehéz lehetett Neki. Közben mindvégig folyamatosan bíztatott. A 32. kilométernél azonban már tudtam, meg fogom csinálni. A saját két lábamon kell áthaladnom a célvonalon. Mert KÉPES vagyok rá! Megcsináltam. Átfutottam a célvonalon, de aztán engedtem Neki, hogy felkapjon és vigyen, mert ez a befejezés illett a történetünk végére... és természetesen mert nagyon fáradt is voltam. Néha az Életben szorosan kell kapaszkodnunk valakibe, meg kell engednünk magunknak, hogy elfogadjuk mások segítségét. Annyira hálás vagyok, hogy van Valakim, aki megteszi mindezt értem. Gratulálok mindenkinek, aki ma futott minden kételye ellenére. Számomra a mai maraton sorsfordító jelentőséggel bírt." Dania Ortega - Miami Marathon "Just wanted to let everyone know the story behind the picture. My name is Dania and the man carrying me is my husband Wency. We have been married for 16 years and have 4 kids. This was my first full marathon but my husbands 4th. I was not very supportive of his running because I was very over weight and just resentful of everything. During 2011 I lost over 100 lbs with the help of weight loss sur...gery. And in July 2012 I began running. Last year I could barely walk two miles let alone run. So I asked my husband to run with me and stay with me no matter what. He actually runs a 9 minute pace. I run closer to 12. On mile 17 I hit a wall and wanted to quit. He would not have it. He patiently did intervals which I know is torture for him and continued to reassure me. When we got to mile 20 I knew I would finish. I crossed the finish line on my own two feet. Because I could!!! But then I let him carry me because it was the perfect ending and of course I was very tired. Sometimes in life we need to hold on tight and allow others to carry us and I am so blessed to have someone that can do that for me. Congrats to everyone who ran today against all odds. It was a life changing experience." Dania Ortega (From Miami Marathon) Forrás: https://www.facebook.com/benefitsofgiving

#futópárok #házasság